Wed

09

Oct

2013

Őrség 2013

Read More 2 Comments

Wed

09

Oct

2013

Zebegény 2013

Read More 1 Comments

Sun

22

May

2011

Sportterasz-bográcsozás

Kattints a képre a további fotókhoz
Kattints a képre a további fotókhoz

2011.05.22.

DUKE családi túra Sződligetre

A bringások nagy örömére szélcsendes verőfényes napsütéses, rigó füttyös reggelre ébredtünk ezen a vasárnapon. Aki nem a templomba biciklizett ma délelőtt, az letekert a Duna partra a Kacatos étterem, büfé, fagyizó, egyszóval vendéglátó ipari létesítményhez, a DUKE gyülekező pontra.

Miután összejött fél Dunakeszi, és végleg elzártuk a Duna sor forgalmától az utat, valamint Emi is lemosatta a támogatónkkal biciklijét, beálltunk egy csapatfotóra. Valószínű, hogy csak szélesvásznú monitorokon lehet majd az egész csapatot látni. Nem tudom hányan voltunk, mert nem volt népszámlálás, de biztos, hogy sokan, meg egy kutya. Ő nem két keréken jött, hanem négy lábon.

Elindultunk Göd felé hosszú tömött, és laza sorokban, ki-ki, hogy bírta. A gödi Duna csárdánál (aminek a gát felöli oldalán, új tetőcserepeken virít a felirat) néhányan megálltak, de sokkal többen nem. Aki megállt az pihent, aki nem,…. – arról meg nem tudok, mert nem voltam velük.

Később mi is megérkeztünk az előző pihenőnktől 847 méterre lévő másik pihenőnkhöz, a végcélhoz.

A Sportterasz elnevezésű vendéglátó ipari, és”Karibi” parti létesítményben lehetett volna sportolni, strand röplabdázni, focizni stb., de mi nem azért jöttünk. Támogatónk jóvoltából visszaszerezni azokat a kalóriákat, amit az eddigi utunkon elvesztettünk. A bográcsgulyás és paprikás krumpli kiosztása után, majálisi hangulat kerekedett a sátor alatt. Aki már jóllakott, leugrálta a trambulinon. A kaja vagy föl, vagy le, de a helyén nem maradt, az biztos.

Közben kísérő kutyánk cirkuszi bemutatót tartott, ügyességi vetélkedőn.

Aztán jött a start. –És nem nekünk. A Forma-1-es közvetítés kezdődött, amit a fél banda a teraszra kihelyezett vetítőn, a kanapékról óhajtott megnézni.

Nem vártuk meg a futam végét, hanem kisebb csoportokban mindenki szépen hazakerekezett, vagy ahová akart.

 

by: Guri Gyuri

1 Comments

Sun

22

May

2011

DUKE Hétvégi gurulás/tökösebb túra

Kattints a képre a további fotók megtekintéséhez
Kattints a képre a további fotók megtekintéséhez

2011.05.21/szombat 

A változatosság kedvéért megint fő szponzorunknál, a Decathlonnál volt a gyülekező meghirdetve.

Dunakeszi határa felé karikázva, több kisrepülő és helikopter is elrepült felettem, hiszen párhuzamosan a mi programunkkal, városunkban repülőnap is zajlott. Nem csoda, hogy elérve a Shell kút mögötti dagonyát, arra gondoltam, leintek egy helikoptert, hogy mentsenek ki, a harminc centis sárból, és valami kötélen lógatva vigyenek el a két kilométerre lévő Decathlonhoz. Sajnos nem vettek észre. Így kénytelen voltam végig verekedni magam a poklok útján. Nagy nehezen megérkezve a gyülekező ponthoz, megpihentem. -„Túl vagyok a túra nehezén.”

Szép lassan elkezdtek szálingózni klubtársaink. Tamás és Judit, csak a rajtolásunk fenomenális élményében akartak részt venni, Emi a csapatfotót készítette el, és a Decathlon kerítésére felrakatott Ducikli reklámtábla helyzetét ellenőrizte, valamint a Szponzori energiákat intézte.

Végül hatan indultunk el. Niki, a kinevezett vezetőnk, aki tudta, hogy hova és merre menjünk, József, Ákos, Péter, Miklós, és én Guri Gyuri.

Az útvonal ugyanaz volt, mint az előző hasonló túrákon, csak egyre melegebb időjárással. A fiatalok 23-27 km/ órával tolták a gépeket a 27 fokos melegben a tűző napon. Az idősebb korosztály pedig lógó nyelvvel próbálta utolérni ezt a rohanó világot. Ráadásul az ártéri erdőben húzódó aszfaltozott bringa út felülete nem lett simább az utolsó túránk óta. Ahol pedig akkor sem volt aszfalt – és ebből van több,- azóta sem lett. A murvás, kátyús utakon kirázattuk magunkból a lelket is.

Az első igazi megállásunk Szentendrén a Margaréta fagyizónál volt. Itt belefutottunk egy másik hatalmas bringás csapatba, akik ugyanoda mentek ahova mi, csak lassabban. Nyaltunk egy-egy fagyit, valamint megismerkedtünk egy bringással, akinek nem kevesebb, mint 50.000.-Ft-os első lámpája volt.

Tovább haladva Leányfalunál már megint elfogyott a bringaút. Így Tahitótfaluig a forgalmas 10-es út felgyűrődött és kátyúkkal tarkított szélén lavíroztunk.

A Tahi hídon átmenve elértük a kisoroszi elágazást. Innen megtámadtuk a sziget csücsköt. A kisforgalmú úton 50-100 méterenként árulták a helyiek, a frissen szüretelt epret, de nem vettünk. Szerintem mások sem. Lehet, hogy egymástól vásároltak, az árusok, hogy estére legyen valami sikerélményük.

11 km megtétele után elértük a Szentendrei sziget északi csücskébe lévő táborozó helyet és büfét. Itt északon már hidegebb volt, beborult és dörgött is az ég. A büfében felfrissülve vártuk az utánunk érkező bringás csapatot és a záport. A csapat megérkezett, az eső nem.

A Sziget büfé megérdemel egy kis ingyen reklámot. Van benn Wc, zuhanyzó, mosdó, szappan. Tökéletes a bringások számára. Pihenés és felfrissülés után visszafordultunk Tahi felé. Tahiból a Váci komphoz vettük az irányt. Sajnos a kompra ötven percet kellett várnunk. Miután végre megérkezett, kiderült, hogy kétszer olyan drága, mint a Horányi. Ez mindannyiunkat felbosszantotta. Ákost például annyira, hogy inkább áttekert a horányi komphoz. Reméljük azóta, megérkezett....(?)

Borsos áron átkelve Európa kék szalagján, a váci parti cukrászdába, már várt a megbeszélt meglepetés. Tamás és Judit volt ott, akik elhozták Katát a hatalmas hátizsákjával. Rég láttuk Őket, hatvan kilométerrel ezelőtt. Akkor még délelőttöt írtunk. Most pedig az élménybeszámolók és felfrissülés után, velünk folytatták az utat visszafelé Keszire. Útközben még megálltunk egy röpke órára a Sportterasz nevű sportteraszon. Na, nem sportolni, - pihenni. Onnan pedig már nem volt megállás. Mindenki beletaposott a haza vonzásában, így szét is szakadt a csapat. Azóta sem tudom hova tűnt Tamás, Judit, Miklós és Demonn Hill?    

 

by: Guri Gyuri

0 Comments

Sat

02

Apr

2011

Decathlontól indultunk

Kattints a képre!
Kattints a képre!

Kevesen voltunk, de annál lelkesebben és sportosan teljesítettük a mai túrát: 50km 2,5 óra.

De hogy is volt?

10-re befutott Attila  srácaival, Laurával, s a tízéves Vincével. Ezt követően Edit és Nikolett is begurult a Decathlon elé.


Mivel Gyuri, párjával csak a verdáját jött megsétáltatni, így őt nem vittük magunkkal….:-)

 

Így hát 10.30-kor felmarkoltuk a Decathlon elemózsiáját, s elindultunk (Emi, Vince, Attila, Laura, Márta, Nikolett, Edit, Karesz) a Megyeri hídon át Szentendrére.

Emi kiszállt Székes dűlőn, mert igazolt sérülés miatt csak útbaigazított minket.

 

Végig a Duna mellett, bringaúton, Szentendrén át Leányfaluig mentünk, ahol a falu végén elfogyott a kerékpár út. Így libasorban , hátsó villogót fel,  ki a fő útra, s át a Tahi hídon Horány felé fordulva,  egészen a Tahitótfalut követő lovardáig tekertünk egyhuzamban. Ez egy másfélórás etap volt, ami tekintve, hogy Vince is velünk tekert, nem semmi (35kilcsi volt).

 

Egy kis kalória be, aztán tűz a pócsmegyeri tó mellett,  Szigetmonostoron keresztül Surányt elhagyva Horányba.

 

Komppal vissza, s a jól megérdemelt fagyi a Kacatosban.

 

Idei első, bemelegítőnek pont olyan volt, mint az idő: kiiiiiráááááály  

 - DUKE Elnökség / H.K. -

 

1 Comments

BANNER HELYEK

bérelhetők!

Hőtérkép
Felhőkép