Október 23._DUKE&Turatárs gurulás_Bp.-Leányfalu

2010. okt. 23. A DUKE második, a TURATÁRS-sal közös bringa túrája.

A meghirdetett útvonal: Budapest, Margit híd – Leányfalu (a bringa út vége), onnan pedig megy mindenki ahová akar! Vagy letelepedhet…

Edit és Én (Gyuri) reggel nyolckor találkoztunk Dunakeszin, a Fő úti pékségnél.

Első célunk, hogy veszünk finom meleg pékárut, és gőzölgő túrós buktával leolvasztjuk arcunkról a deret. Amúgy meg jó lesz enni is valamit. Igen ám, de ezen a szép 5-6 C-fokos, derengős októberi reggelen 23-át írtunk. A péklegények elmentek koszorúzni, mi meg itt maradtunk éhen. Ennek nem örültünk, de ez nem látszott, mert a mosoly úgyis az arcunkra volt fagyva.

Tehát, mint két vidám biciklista elindultunk a találkozó helyre, a Margit híd budai hídfőjéhez.

2,5 km után kezdődtek a kihívások. Hogyan jussunk el a Megyeri hídhoz? Nem szerettünk volna kimenni a 2. sz. főútra, mert veszélyes, szabálytalan és hideg is volt. Menjünk az Auchan felé… O.K. Némi sártengeren való rallyzás után kénytelenek voltunk felmenni az Ipari park felé vezető útra. A betonfeldolgozónál kavarogtunk egy kilométerecskét és máris rajta voltunk a Székesdűlői kerékpárúton. Innen már nem volt probléma, irány a Megyeri híd. Átgurulva a hídon szemléltük a Duna partjainak őszi színkavalkádját. És persze fotóztunk is.

Átérve a budai oldalra, végigkarikáztunk azon az úton, amin nemsokára visszafelé fogunk jönni, tömegestül (gondoltuk ezt akkor). A kiírás szerint mások vonattal jönnek a Nyugatiig és onnan indul a csapat.

Megérkeztünk a Margit hídhoz. Korán érkezünk, még senki sem volt ott. Addig, amíg vártunk, felmértük a renoválás munkálatainak állapotát. Gyors munkaügyi ellenőrzést hajtottunk volna végre, de a hídon nem dolgozott senki. És még fel sem lobogózták az állványzatot az ünnep tiszteletére! Hát hová tart ez a világ?

A kiírt időpontig - ami tíz óra volt -, összesen hat főre duzzadt fel a csapat létszáma, mert kiderült, párhuzamosan van egy másik túra is, így a csapat másik fele arra ment el.

Emíliával, Nellivel, Katival és Lacival kibővülve megindultunk a nemzetközileg kijelölt, hat országon áthaladó, Duna menti kerékpárút, az Euro Velo 6 egy kis szakaszának, Budapest és Leányfalu közötti távjának legyűrésére.

A városi részen szépen csurogtunk egymás után, felmértük és beállítottuk a haladási sebességet. Enyhe északi légáramlattal kellett szembenéznünk, ami 8-10 C-foknál főleg a papírzsebkendő felhasználás és ennek alapján a papírzsebkendő ipar rohamos fejlődéséhez vezetett. Ha nem lett volna nálunk annyi zsepi, csigamódjára húztunk volna csíkot magunk után. Felkészült rutinos kis csapatunkat ez a kis probléma nem gátolta, viszont ha a fotókon fehér zászlót lebegtetünk, akkor az ezért van.

Tovább haladva a Megyeri híd után, a bringaút teljesen a parton vezet, az ártéri fák között. Az áradások, az iszap (ami nem vörös – Hála az égnek), a ráhullott falevelek és a régebbi viharokban kidőlt fák miatt, óvatosan kellett haladni.

Szentendrére érve, Magyarország egyik, külföldi turisták által leglátogatottabb vidéki városának köszönhetően, ünnepnap ellenére nyitva volt a lángosos.

A Duna parti Korzó kőkorlátján, az őszi derengős napsütésben, vidám társalgás és viccelődés közepette majszoltuk el a jól befokhagymázott lepény tésztáinkat, ami nem azt jelenti, hogy viccből egymás arcába nyomtuk, csak jó volt a hangulatunk.

Tovább haladva az úton, egyszer csak felcsillant a szemünk: - Itt van Európa! Itt van az Unió! - Itt van egy bringás budi! Na, ez aztán az ünnepi meglepetés! Csak nekünk és csak most, tárt ajtóval a Duna felé, panorámás kilátással az út szélén egy Toy-Toy WC, bringatárolóval. Az ajtó ugyan nem zárható, de beszorul. Bent, a „deszkán” viszont, egy dobozos sör várt minket. Úgy látszik valakinek nagyon gyors volt a veseműködése: ahogy megitta, ki is jött.

Itt hosszabb „kényszer”pihenőt tartottunk, hogy mindenki megkönnyebbülhessen az eddigi kalandos utazás után.

Utunk során később találtunk egy nyitva tartó vendéglátó ipari létesítményt, szóval egy presszót, ahol megálltunk pihizni, és enni, inni - forralt borozni -, természetesen alkoholmentes borból!!!

Leányfaluhoz érve, teljesítettük a tervezett túrát, tehát innen mindenki ment, amerre akart. Úgy döntöttünk, hogy kettéválik a társaság. Megálltunk elbúcsúzni egymástól, és akkor végre Edit felismerte, hogy aki mellett az elmúlt három órában, 29 km-t megtéve végig tekert, nem más, mint Kati – amit mi is tudtunk -, de ez az a Kati, a szomszédból! Igaz, hogy az már régen volt, de egy lépcsőházban laktak annak idején a Barátság úti lakótelep egyik betontornyában. (A következő fél órában megbeszélték, hogy a ház többi lakójával mi történ az elmúlt huszonhárom évben. Addig mi jobb híján forgalmat számláltunk a 10 –es úton.) Aztán búcsúzkodás, 115 autó, 2 busz, és 3 motorkerékpár elhaladása után, Kati és Laci visszafordult Budapest felé, mi többiek pedig tovább nyomtuk Tahitótfaluba, hogy a Tahiba vezető hídon a Szentendrei szigetre, majd Horánynál komppal Dunakeszire visszaérjünk.

A szigeten tekerve elértük Pócsmegyernél a kis hajókikötőt és Nelli úgy döntött, hogy mivel Ő gödi, logikus, hogy ott kel át a Dunán, ahol szembe van. A komp kikötője tulajdonképp egy álló hajó külső oldala, melyben étterem üzemel. Kiültünk a teraszára, és vártuk Nelli hajójának indulását. Fél órát beszélgettünk és „napoztunk” a sejtelmesen derengő napsugarakban. Azt még leírom, hogy ezen a napon senki nem égett le a verőfényes UV sugárzásban, hanem egészséges pirospozsgás arcszínünk lett a tíz fokos menetszél és a több réteg téli ruházat fűtő hatása miatt.

Megérkezett a kapitány és elvitte Nellit a nagy vízen túlra. Pá, pá Nelli! - Integettünk Neki és innen már csak hármasban folytattuk az utunkat a sziget déli csücske felé. A sziget gátján futó bicikliúti szakasz tartósított minket. Valamilyen helyi népi szokás alapján minden második ház udvarán lombot égettek, amelynek füstjén mindig át kellett hatolnunk. Nem baj, majd azt mondom otthon, hogy szalonnát is sütöttünk!

Füstös-büdösen megérkeztünk a Horányi komphoz. Látták, hogy jövünk, tehát már indították is a motorokat. Pár autó kíséretében felálltunk a kompra.

Emi nagy alkudozásba kezdett, mert nem értette, hogy a komposok miért nem adnak kedvezményt, egy ilyen híres-neves egyesületnek!? Micsoda dolog! Nem hallottak még rólunk? Na, ebből elég ! –Ki itt a főnök? – Mi a telefonszáma? – Ő nem biciklizik? – Hogy lehet az!?

Szóval megállapodtak, hogy felveszik egymással a kapcsolatot, és lehet, hogy nemsokára a klubtagok engedményesen mehetnek a szentendrei szigetre füstölődni.

Horánytól pedig már hipp-hopp haza is értünk mind a hárman.  

Itt a vége, tekerj végre!

-Guri Gyuri-   

2010.+október+23.+Guri+Gyuri+összefoglal
Adobe Acrobat Document 125.4 KB

A fotókat Edit és Gyuri is készítette, hogy senkise maradjon le ...

Write a comment

Comments: 3
  • #1

    Szalay Rita (Sunday, 24 October 2010 14:06)

    Mosolyogva és irigykedve olvastam a 23-i (ünnepi) bringatúrátokat! Sajnos nem lehettem ott, de legalább gondoltam Rátok!
    Rita

  • #2

    Adonyi Anna (Monday, 25 October 2010 09:33)

    Sziasztok! Guri-Gyuri írása (mint mindig) szuper. Az ember csak irígykedik, hogy nem volt ott veletek! Remélem, lesz még alkalom pótolni! :)

  • #3

    wróżba (Friday, 20 January 2017 14:38)

    niedospanie

BANNER HELYEK

bérelhetők!

Hőtérkép
Felhőkép